Tisztelt Barátaink!

A tél beállta jelentősen megváltoztatta a horgászati lehetőségeket és a hideg idő nem csak Rátok, horgászokra, hanem ránk, az általatok kifogott és visszaengedett halakra is komoly hatást gyakorolhat.
Ha vissza akarjuk engedni, ne tegyük a hóra, jégre!
Mint minden bizonnyal tudjátok, a halak testhőmérséklete változó, mindig a környezet hőmérsékletével azonos, vagyis ilyenkor télen sok esetben alig néhány fok. Ez önmagában még nem jelent problémát számunkra, megszoktuk ezt a tényt, és nem is zavar még a táplálkozásban sem, különben aligha találkoznánk. Viszont ez a néhány fokos hőmérséklet azonnal problémát jelent, ha olyankor kerülünk ki a vízből, amikor a levegő hőmérséklete 0°C alatt van, vagy amikor jéggel, hóval érintkezik a testünk.
Ilyenkor nagyon könnyen és gyorsan szenvedhetünk fagyási sérüléseket, amelyek végzetesen tönkretehetik a testünket védő nyálkaréteget. Ennek következtében a későbbiekben akár baktériumos vagy gombás fertőzést kaphatunk, és az is előfordulhat, hogy emiatt nem érjük meg a tavaszt.
Megértve horgászattal kapcsolatos szenvedélyeteket, és megköszönve a C&R szemléletből következő bánásmódot, amiben részesítetek minket, arra szeretnénk csak felhívni a figyelmeteket, hogy ilyenkor az életünk és egészségünk megóvásához nem elég, hogy elengedtek minket, hanem az sem mindegy, hogy ezt hogyan, milyen gyorsan teszitek.
Tévedés ne essék, mi is szeretünk sztárok lenni a Facebookon, vagy egyéb, nagy látogatottságú honlapokon, de a téli időszakban mégis azt kell kérnünk, hogy amennyiben a levegő hőmérséklete fagypont alatti, akkor ne kézben tartva fotózzatok minket, hanem még a vízben. Akkor is, ha ez azt jelenti, hogy Ti nem fogtok szerepelni a képen… (Bár érthetetlen számunkra, hogy ilyenkor miért nem tudtok bejönni mellénk, mint néha nyáron…) Ugyanis az egyébként is hideg testünk nyálkarétege már néhány fokos fagyban is nagyon gyorsan megdermedhet, megfagyhat, sőt, az uszonyaink vége még gyorsabban.
Ha a levegő hőmérséklete fagypont alatti, akkor az lenne a legjobb, ha ki sem vennétek bennünket a vízből, hanem a merítőszákban, víz alatt vennétek ki a horgot a szánkból. Ezzel kapcsolatosan többen megígérték, hogy együttműködnek Veletek, és nem fognak vergődni, akármennyire is fáj. Tény viszont, hogy mi sem értünk mindenben egyet, és köztünk is van, aki úgy gondolja, hogy a horog által okozott fájdalom méltó ellentételezése, ha lefröcskölhetnek, összevizezhetnek Benneteket. Kérjük, próbáljátok őket megérteni, és ne haragudjatok rájuk ezért…
Nagyon fontos, hogy mindezt a léken horgászók is betartsák, azzal kiegészítve, hogy a jégre vagy hóra akkor se tegyetek le minket, ha egyébként a levegő hőmérséklete fagypont felett van, mert ott azonnal megdermed a nyálkarétegünk, ráadásul nagy felületen, és ha véletlenül még vergődünk is, akkor ez akár a teljes testfelületünkön is okozhat fagyási sérülést. Ez pedig szinte biztosan a halálunkhoz vezet, hiába engedtek vissza minket.

Megértéseteket előre is köszönjük, és bízunk benne, hogy teljesítitek a kérésünket!

Üdvözlettel: A halak

Forrás : X Fish.

Kora tavasszal történt. Enyhe, különösebb hideg nélküli telet hagytunk magunk mögött. Vizeink legtöbbje be sem tudott fagyni teljesen. Rossz ómen… Tapasztalataim szerint szezon után kell a halaknak a téli pihenő, idén azonban egész télen tudtak táplálkozni. A sötét, aromázott etetős módszerekre is a csak márciusig volt szükség, áprilistól már indultak – és fogtak! – a kisvödrös, áztatott kukoricás sporik is.

 

 

Az ökörítói Holt-Szamos
 

A sors úgy hozta, hogy az egyik áprilisi napon az Ökörítófülpösi Horgászegyesület tavára kaptam meghívást, megfejtendő a kérdést:„Mi maradt a tóban". Telepítés ebben az évben még nem történt, tavaly került utoljára kétnyaras apróság a tóba. Viszont figyelmeztettek a nagy mennyiségű, csukázó méretű kárászok hadára. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy a  szemesre próbálok, és csak kettő kilogramm főtt, méz ízesítésű tengeri kapott helyet a táskában. Módszerként természetesen match botot vetettem be, mivel ezzel viszonylag nagy területet tudok behorgászni, és ilyenkor tavasszal - de akár nyáron is - gyakran kell az etetés helyétől távolabb keresni a halakat. Szépen gondozott, hat hektáros tóhoz érkeztem, mely a holt Szamosból lett egy keresztgáttal leválasztva. Kaszált part, kiépített helyek és egy frissen épült, de még befejezetlen vendégház fogadott a parton, és aminek külön örültem: szemét egy darab sem.

Borús idő, töklevél és REND fogadott a vízparton
 

Vendéglátóm, Csaszi helyére ültem, aki horgászat előtt ellátott instrukciókkal: „-Előtted balra, 30-35 méterre van egy szál töklevél. Az egy kemény púp teteje, oda szoktunk horgászni, vagy be 80 méterre, a mély vízre. A töklevéltől visszább mélyebb, de iszapos ágy fekszik, ott nem igazán jön a hal." Így is volt, tapasztalt cimborám szinte radar szintű feltérképezéssel engedett utamra, és a fenékmérést követően a tökleveles melletti kemény aljzatot vettem célba. Kicsit messze lesz!- gondoltam, amikor először megtöltöttem a szemeslövő csúzlimat. A szemek kis területen szóródva, de az úszótól mintegy 10 méterre zuhantak a vízbe. Semmi gond, van szemesanyag ragasztó a táskában! Van? Otthon maradt. Hát ezt elkú...tam. Nem kicsit. Na, lássuk mi akad még: etetős csúzli, az erősebb gumival. Próba-szerencse...

Szelektív etető

Ha ló nincs, szamár is jó?

Ehhez az asztalhoz sokan odaférnek 

Pont jó a távolság, bár a terítés elég nagy, jó 5 méteres körben szóródnak a szemek. Ez koncentráltnak nem igazán nevezhető.  Bő egy kilót lövöldöztem el elsőre, a többit pedig majd halanként, ha jönnek. Szerelékem a szokásos volt: fixen szerelt, 12 grammos testes vaggler, szinte teljesen lamellával súlyozva, egy 2-es jelzővel, és forgóval. Előkém 14-es, 14-es horoggal. Nagyon rákaptam erre az összeállításra: érzékeny, jól dobható, és ami lényeg, nem gubancolódik. Hátránya, hogy ha sok az apró hal, és kicsi a csali, a lassan beszálló cuccot könnyen elkapják az apróságok. Igazán másfél méteres vízmélységig ideális ez az összeállítás a kevés ólom miatt. Csali-repertoárom is a kukoricákra korlátozódott, nem kerestem a kárászokat. Igaz, velük ezt elfelejtettem közölni, ugyanis kezdetben csak ők vették fel az egy szem csemegét. Nem volt egy haltépős peca, bár az jellemző, hogy a szemes etetésre kicsit lassabban áll oda a hal. 10-15 percenként húzta el egy-egy Karcsi az úszót. Kapások után egy pár szem kukorica repült az úszó köré, hátha a kopogás beindítja őket.

Hívatlan vendégek

Ez nem igazán csukázó méret

Na ez kapd be, Kispajtás!
 

Másfél óra is eltelt, mikor sokasodó buborékok, és nagyobb pörsenések jelezték, nagyobb kérő tévedt a lakodalmas asztalhoz.  Négy szem csemegét húztam a horogra, még éppen elbírta. Hirtelen, gyors villámkapással tűnt el az úszó, apróságot sejtetve. Meglepődtem, mikor a sekély vízben visítva iramodott meg a damil. Jókora tolóhullám jelezte, nem retúrral van dolgom. Rutinos, vén róka lehetett, mert tudta, hogy a nyílt vízen egyetlen esélye a közeli tökleveles. Hiába próbáltam marasztalni, csak belehúzta a damilt, majd a megakadt szerelékről egyetlen rántással távozott. Rövid rángatás után megszabadítottam Csaszi helyét a már felnőtt töklevéltől, de szerelékem egészben jött ki, elköszönő halamnak nem okozva maradandó emléket.

Kicsit alacsony a vízszint

Megjött az első nagy! Aztán angolosan távozott...
 

Van itt hal, kérem szépen! Újabb csúzlizás, újabb dobás. De csend következett, a méteres vízben nagy riadalmat okozhatott a korábbi csetepaté. Megunva a kapástalanságot, az etetés centrumától, a töklevelestől távolabb próbálkoztam, hátha. Emelős kapással jelentkezett egy harmadik nyarára készülő pikkelyes. Rövidre zártam ismeretségünket, van még hova nőnie. Ismét pár kárász, majd két hasonszőrű potyka jelezte, beért az etetés, de inkább szélen járőrőznek a kíváncsiskodók. 

Megtört a csend

Harmadik nyarára készül

Hard corn: sokszor sikerült a nagyját szelektálni vele

 

 

A méz illatra más jelentkező is akadt
 

Lemenőben volt a nap, lassan végére értem a tervezett pecának. Feleségemet hívtam: „-Mi lesz vacsora?", de a választ már csak a kukoricák hallották, mert közéjük dobtam a telefont. Úszó már rég nincs, a spicc alól elfutó damil figyelmeztetett: elbambultál! Bevágni sem kell, mire emelem a botot, már visít a fék, jó erőben lévő ellenfél,volt a túloldalon. Ez már tovább tart, három fölötti pikkelyesnek tetszett meg a muskotályos Hardcorn. Gyönyörű végszó, és még a válasz is megvan Csasziék kérdésére: van hal a tóban! Extrák, flikk-flakkok nélkül, de kellően lefinomított felszereléssel igen is lehet szépen fogni a telepítésből kimaradt tóban. 
 

Az úszó is magányba fordul, nem kemény kukoricáért nem kapkodnak

Bevágnom már nem is kell, felállít az ellen

Ő bizony nem tavaly érkezett a tóba  

Ideje indulni

Nemsokára már itt is pihenhetek
 

Konklúzió? Egy fecske nem csinál nyarat, a szemes kukorica sem csodaszer. Lassabban, de biztosabban hozza be a nagyobb testű halakat, már ha vannak a környéken. Hátránya, hogy hamar eltelhetnek vele a felénk tévedő testes jószágok is. Mindenesetre felbuzdulva a történteken, idén gyakrabban nyúltam a spórolós menühöz. Tapasztalatok? Hamarosan...

Kovács György (Gyurka)  

Szakállas kontra szakáll nélküli horog témájában sokan megnyilvánultak már, magam is hozzáteszek hát néhány gondolatot. Szakállas vagy szakáll nélküli? Melyik horog a jobb, a kíméletesebb?

Az erjesztett, más néven büdös kukorica széles körben használt etetőanyag és csali. Főként a nyári időszakban sikeres, kifejezetten meleg vízben. Nemcsak pontyot, de amurt, nagyobb dévérkeszeget is foghatunk vele. Napjainkban kifejezetten a reneszánszát éli az erjesztett csalival való horgászat. Több gyártó is felfedezte a benne rejlő potenciált és kínál erjesztett szemes terményt, etetőanyagokat egyaránt. Pár peca után kiderült, hogy az erjesztett kaja, főként a kukorica lepipált drága etetőanyagokat, pelleteket, bojlikat. Kis és nagypontyok, mint a cukrot, úgy ették! Elhatároztam, hogy utánna olvasok a dolognak.


Az erjesztés, vagy fermentáció során baktériumok és gombák bontanak fehérjéket és cukrokat alkotóelemeikre. A különböző baktériumtörzsek másképpen dolgoznak, leggyakrabban alkoholos, tejsavas, ecetes és vajsavas erjedéssel találkozhatunk. Az alkoholos erjedést gondolom nem kell bemutatni :), inkább a tejsavas és a vajsavas erjedéssel érdemes foglalkoznunk a kukorica savanyításakor.
 

Tejsavas erjedés
Tejsavbontó baktériumok végzik cukrok bontásával. Így készül a savanyú káposzta, a joghurt és a kovászos uborka, de takarmányok tartósításához is ezt az eljárást használják. Ha olyan erjesztett kukoricát szeretnénk készíteni, aminek a zsagával nem ürítjük ki a tópartot, akkor nekünk is ez lesz a jó.
Vajsavas erjedés
Vajsavbontó baktériumok bontanak cukrokat, keményítőt, tejsavat és fehérjéket. Így készül a büdös kukorica, ami után hiába mos kezet az ember háromszor, akkor is rajta marad a szaga. Állítólag fogós, én csak egyszer csináltam, de nem szeretném még egyszer azt az élményt átélni. Tejsavasan erjesztett kukoricával lényegesen jobb volt horgászni és kapásból sem volt kevesebb, mint büdös kukoricával csalizva. Szerencsére ezek a baktérumok nagyon érzékenyek a savas közegre, ezért nem rohad meg a megfelelően (tejsavasan) erjesztett tengeri.

Hogyan erjesszünk?
Ha savanyú, tejsavas kukoricát vagy búzát (vagy bármilyen más szemes terményt) szeretnénk készíteni, oltóanyagra és sóra lesz szükségünk. A só meggátolja a vajsavas baktériumok elszaporodását, az oltóanyag pedig gondoskodik a megfelelő baktériumtörzsről. Fontos, hogy mossuk meg alaposan a terményt, mielőtt nekiállunk erjeszteni! Oltóanyagul érdemes élőflórás joghurtot, vagy kefírt használni. Kerüljük a jódozott sót, mert fertőtlenít. Rossz lenne idejekorán kiírtani a hasznos baktériumokat.
 

Szükséges hozzávalók

1 kg kukorica
1 mokkáskanál jódozatlan só
2 teáskanál kefír
forralt víz

A fermentáció menete
Forraljuk fel a vizet, mert fertőtlenítés szempontból az a biztos. A kukoricát is megfőzhetjük, én nem szoktam vesződni vele. Egy nagyobb (és tiszta) befőttes üvegbe öntsünk össze mindent, kissé keverjük fel és hagyjuk dolgozni a baktériumokat. Szobahőmérsékleten egy-két hét alatt tökéletesre erjed, melyet a hőfok erjedésével gyorsíthatunk. Érdemes lenyomni valamivel a kukoricát, ahogy a savanyű káposztát is szokás. Az erjedés a megfelelő savtartalom elérése után automatikusan megáll, ilyenkor érdemes hűvös helyre tenni. Ha vigyáztunk a tisztaságra, akkor a szennyeződésektől mentes savanyú kukorica sokáig eláll.

Mindenkinek sok szép fogást kívánok ezzel az egyszerű és nagyszerű csalival!

 

Megosztanék veletek néhány általam is használt sikeres végszere